(HUN) 05.28.: club 202; GIRUGAMESH MONSTER EU TURNÉ/MAGYARORSZÁG

Hey.

Heeeeeeeeeeeeeeey.

WARNING:

THIS POST MAY CONTAINS HUNGARIAN TEXT.

MAY CONTAINS.

Yep. Megírtam angolul, de hát, miért is ne írjam meg újra, mostan magyarul? ...elolvasva Nanáét, a késztetés megjött. Néha fordítok az angolból, néha írok magyarul rögtönzötten - mert miért ne? (Néha lesz fogalombeli zavar, de őszinte SORRY-m, ma volt az angol emelt vizsgám, és idealélok a hőségtől. Elvileg holnap már jobb lesz, hey.)

Setlist. Ide is? Ide is.

INTRO (MONSTER)

1. Break Down
2. Drain
3. VOLTAGE
4. INCOMPLETE
5. antlion pit
6. CRAZY-FLAG
7. patchwork
8. MISSION CODE
9. suiren
10. Resolution
11. DIRTY STORY
12. Live is life
13. Never ending story
14. evolution
15. ALONE

ENCORE

1. BORDER
2. Owari to mirai
3. Kowarete iku sekai

Done. Khm, úgy értem: kész. Most jönne a... az, hogy mit ettem akkor reggelire. De az nem volt - úgy értem, kávé-utánzatot ugyan ittam, de annyira nem volt enerdzsim enni bármit is, hogy nem tettem. Asszem nyolckor keltem, ha érdekel valakit - ébresztőre, mert úgy volt, hogy tanulok. Azóta se~

AZ AZNAPI ELŐZMÉNYEK

Meleg volt, naaaaagyon tikkasztó, de mire odáig jutottunk, hogy apám hazaért, és ment anyámért a munkahelyére (hogy aztán elmehessünk Edihez, hogy aztán elmehessünk a Club 202-be, hogy aztán etc...), eltűnt a maradék nap is, és hiába írta ShuU a Twitterre, hogy "Ii tenki" (=jó idő) még akkor, mire old sis írta, hogy indul, addigra nálunk beköszönt a huszonkét évente pitch black. Gyütt a szél, eső, vihar kombó. Kirohantunk (mama beordított, hogy menjek vele) beszedni a kiscserkéket - nem tudom minek, el csak nem fújta volna őket a szél, hisz a kis "ládában" voltak, meg volt fedő is fejük felett (félig, de volt!) -, a kotlós megszeretgette a kezem (=összekarmolt), és mire az utolsót betuszoltuk a fészekbe, a kotyi már hozta ki az elsőket. (P.S.: japán tyúk a kotyi. Azaz pici. Enni valóan aranyos, és barátságos~) ...braaaah, még most is emlékszem, hogy átfújt rajtam a szél...

Belepörgetek az eseményekbe, gondolom senkit nem érdekel, hogy közben kicsit elment az internet, meg hogy anyámék megjöttek, és aztán fél zsemlével rohangászott a szülőm - ki-be, ki-be - libát etetett meg zacskók után rohangászott a szélben.

Yah; összetákoltam egy kisebb vegyest a kocsiba, bár tudtam, hogy útravalónak sok lesz (GO+MONSTER+LIVE BEST), meg hogy anyámmal az élen nem támogatja a söfőr sem, hogy Giru szóljon a négykerekűben. De mikor útra keltünk, és minden vacak angol mondatot, ami a dalokban volt lefordítottam és megkritizáltam, csakazértis be kellett rakniuk a pendrive-om (SUIREN a neve - mert ugye mindent el kell nevezni -, de az mellékes). Anyám céges telóján volt működő navigáció. Életemben először láttam navigációt! Hallani hallottam már, de ez nem ugyanaz! (Néda, mégsem ugyanaz, ha csak randomba hallgatsz számokat, minthogy elmégy a koncertre, nemde?)

Lényegre térve: mentünk. Beszélgettünk. Vision volt. Meg destiny. Meg Zantetsuken... meg még sooook más szám útközben... és már akkor repültem volna ki az ablakon - de sajna val'sz'leg nem fértem volna ki.

Odaérve Erika fogadott minket. Első kérdés: "Jegyeket elhoztad?" ...mert amikor felmentem hozzájuk Pestre, hogy fényképmodellt játszva lefényképeztessük magunk a nagybátyámmal a jegyekkel (ezt értelmezd! xD), akkor majdnem otthon hagytam. Majdnem. Meg emiatt majdnem le is késtem a vonatot. Majdnem. De 28-án kocsival mentünk fel, szóval ez a veszély nem fenyegetett!

Brah. Ottan találkoztunk Nanáékkal. A kis cuki! :3 Nem tudom hogy hova képzeltem addig, de olyan aranyos élőben! Egyem meg! (Nem fogom, nyugi.) Vittem nutellát, ami a későbbiek folyamán "aki" lett, Fredy, és ráadásul férj is! Éljen sokáig az ifjú pár! xD

Átmentünk a világ másik végére (a villamossínek másik végére, de majdnem), hogy megtudakoljuk, old sis-t evett-e valaki már. Nem, senki. Késett. Ráadásul a drága proji-ból kiindulva is max dekoltázsról tudtuk volna beazonosítani... ehm.

Késve, de meggyütt ő is. Jesszusom, de egyem szívét~ egyszerűen durva, hogy mennyire de mennyire idősebb nálam, és mégis, szinte egyformán viselkedtünk... xD (Love ya, if ya read this! *3*)

Úh, el kellett mennie egy-két ppl-nek arra a helyre, ahova még a király is egyedül jár. Odafele nagy sikontgatásra lettünk figyelmesek (a club felől). Később derült ki, hogy Nii-ék voltak. Kiköszöntek, és mi lemaradtunk a drágákról!! TTATT ...visszatértünk félúton (old sis, Edi mög én), mert old sis-nek fontos CD átvétele akadt. Visszafelé szembesültünk azzal, hogy valaki a Club 202 közelében dobgyakorol. Jó volt, csak így tovább! (Az nem baj, hogy Ryo-nak neveztünk először, ugye? Bocsi~ xD *keverés mesterei*)

A VIP

VIP-esekként fél ötre be lettünk volna engedve, nos... ebből enyhén fél hat lett. Közben mondtuk, hogy már fél órája bent vagyunk, csak a testünk valamily' rejtélyes módon kint maradt...

És akkor minden véletlen kukátguberáló staff-san-ra felcsillant a szemünk. De aztán bö lettünk engedve, de mint harci ebek a garázsba. Református suliban megszoktam, hogy aki előtted állt oda, az előtted volt, azt tiszteletben tartod. És itt kiderült, hogy nem egy suliba jártam a bagázzsal... >.< *naiv én* Möndegy, befurakodtam, s hiába féltem, hogy lehet nem fogadják el a VIP-jegyemet - ha már Erika van rajta mégiscsak és nem Melinda -, beengedtek, mert a VIP-jegy az beza VIP-jegy, akárhogy is nézzük!

Ottan mondták, hogy "Ide az ajándékokat. Ital, étel nem legyen." És ott szakadtam, hogy old sis azt a apró-kis-semmi-nulla-zéró-rei Boci csokit is kiguberálta a feketelyuk táskájából... xD Azokat a gyönyörű sütiket meg lerakta... úh, remélem izlettek a fiúknak~ (Rajzokat vittem, mert mást nem tudtam volna - az egyiket leadtam, a másikat hirtelen felindulásból később odaadtam nekik, személyesen.)

Kaptunk THE BEST-et - gyönyör. Azok az aláírások... az a pont ShuU neve mögött, az a smiley Nii firkájában~ xD -, pengetőt - másnap első dolog: "Apa, ki tudod valahogy lyukasztani?" Ki tudta. Lyukas lett. A telómon lóg, mint szerencsehozó talizmán -, és a VIP-kártyát - ecsém. Ott ámuldoztunk, ott ténylegesen ott vagyunk a kártyán, mint Club 202... felfoghatatlan volt, továbbra is.

Begyüttek a fiúk. Először Nii, mint aki... hogy mondjam, khm, már részeg - vadul integetett, és mint valami rokkant keselyű, úgy járt -, aztán Ryo, a kis cuki mosolyával - az összes ott készült képen vigyorog, mint a tejbetök. Egyszerűen "kawaii" -, ShuU... hát, ő, úgy, mint aki VIP-meeting-re gyütt. Nos, a drága bal szívem csücske, Satoshi-sensei fél órás késéssel (nem, nem annyival, de jól hangzott, nemde?) lépett be, de már akkor is unhatta az egészet... xD

Tettek fel különböző kérdéseket, viszont is tehettünk fel... heeeeey, ahogy bejöttek, mint valami őrült csorda, ki sikongatott, ki tapsolt - szerényebb létünkre vigyorogtunk, mint a... fakutya. A tejbetök az Ryo~ :3

Valahogy nincs kedvem túlszaporítani a szót. Majdnem azt mondam, hogy itt a link, olvasd el az angol beszámolót a továbbiakban... de nem, annyira nem vagyok gonosz, csak kezdek fáradni, és jönnek a feels-ek is fel... Huhh. *mélylevegő*

Amikor a külön-külön fotózáshoz készülődtünk, hirtelen elhatározásból eldöntöttem, hogy a tesóknak adom azt, amit ők ihlettek. Le lett fotózva, szkennelve úgyszint... de ááá, ahogy odaértem, és odanyújtottam pontosan a kettejük közé, (mert így álltak sorban: ShuU-Satoshi-Ryo-Nii, szóval esélytelen lett volna Satoshi-sensei és Aniki közé állnom... T___T A szívem csücskei, brühűűű...), Nii elvette, és mondta, hogy "Arigatou", és közben bólogatott, és két kézzel vette el, én meg álltam, és mutogattam Ryo felé, hogy "For him too", és kicsibors (mert kicsi, kisebb, mint Satoshi, és mert erős! :3) meg rámnézett, és mosolygott, és úúúúúúúúúúúhhh... >\\\\\\\< *Mei kifüstölt*

... aztán meg makogtam valami "Can I stay here"-t, böködve a lábam elé, a tesók közé. Nem tudom hogy mi volt aztán pontosan, azt tudom, hogy bevágtam valami favigyort, meg hogy túlságosan Nii felé dőltem, meg hogy kezdtem összeesni, és elfáradtak az ujjaim... eh. Elgörbültek a metálvilláim, nah. xD

A kis ééééédik, aztat néda meg~! (Nem a kék valakit, az én vagyok, eh.)

Heeeey. Aztán meg ott remegtünk old sis-szel, aki meg Satoshi és ShuU közé állt (hogy kárpótolja őket e rakatnagy veszteségért, amit én okoztam - nemám, drágának szíve csücske ShuUbakka~ *copyrighted*), megnéztük a képeket, és ... ... akkor már konkrétan repültünk, érted... a lábam nem a földön volt, az holtbiztos!

Néda Satoshit. Zsebre vágott kézzel pózol. Eh, ennyire uncsik voltunk, he...? Mehh, no prob, ShuU csücsöri arca kárpótol - hát még Ryo mosolya~ *végzetes hiba, felnézett* >\\\\\\< *Mei újraelfüstölt*

Húúú, aztán mondták, hogy irány a merchpult. És most fogtam fel, hogy nem láttam, ahogy a fiúk távoznak. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! *hajtépés* ...lenyugodtam, mindegy. Szóval, merch. A végére álltunk a sornak, de annyira, hogy mire old sis sorra került, már volt kerek tíz ember a kordon nélküli küzdőteren. Aztán persze még rájött a leány, hogy neki több pénze van, mint hitte, és még meg kellett vennie azt a Giru'-s pókot is, a két deszka között. Meh. Rohangáltunk vagy háromszor a ruhatár felé, egyszer magamban, egyszer old sis-szel, aztán Erikával úgyszint. Mire kiértünk, Erika húzott ShuU felé (ide mondom, többen voltak, mint amerre én mondtam, hogy menjünk! Akkoris! Grr.), én meg mondtam, hogy "Néda, Nii előtt alig áll valaki!". Yep. Kemény második (azt hiszem, de lehet, hogy megkopott a memóm mostanra) sorban állt Edi, akit előre küldtünk, mint izzadtság-felfogás-továbbítás felelős. Elmondása szerint esett rá egy csepp. EGY CSEPP! YAY! Erika a harmadik sor felé, mi old sis-szel kicsit hátrébb - mondhatni a három és feledik sorban álltunk. Ahogy vártunk, kétszer hallgattuk végig a BABYMETAL Megitsune-jét, és a Pierce the Veil A king for a Day-ét. Meg ezer másik számot, de ezeket ismertem, csak...

Nahde, mongol-san, laptop-san és hangoló-san is fellépett, és még füst-san is beköszönt párszor - arról nem is beszélve, hogy Erika ott rikoltozta, hogy "Tankcsapda", khm.

INNENTŐL KEZDVE MINDEN ÖSSZE-VISSZA LESZ. SZÓLTAM = A JAVA.

És felcsendült a hétfenés, eleve szívgörcsöt okozó Intro. De... máshogy. Tudva, hogy lassan fellépnek a színpadra, és nem csak otthon bömböltetem a MONSTER-t jobb dolgom nem lévén... az érzés, hogy tényleg zenélni fognak nekünk. ŐK, NEKÜNK. Teljes torokból üvöltöttünk, és nem hallottunk többet az Intro-ból. Nem lacafacáztak, belecsaptak a húrokba... Erika maga elé lökött - aminek nem örültem annyira, habár Nii-t akkora... "totál"-ba kaptam így, hogy az... az felbecsülhetetlen. A bohóc, a félőrült, idióta részeg vadbarom úgy verte ott a cirkuszt, ahogy életemben nem láttam még embert ... cirkuszt verni, khm. A gitárjai egyszerűen gyönyörűek, ahogy játszik, az bombasztikus, amit csinál az egyszerűen röhejes... a haja meg ... eh, a szexepilje, neh. Nemám, az egész nagytesót úgy ...*leborul*..., ahogy van! Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehet nem szeretni! A fejek, amiket vág, a mozdulatok - mikor a bal keze szabad volt, ott dicsekedett val'sz'eg nem létező, és eleve eltakart izmaival... Az őrült headbang egyes számoknál... valahogy nem vártam tőle mást~

Gyakorta kaptam magamat azon, hogy Satoshi felé kúszik a szemem. Ez nem meglepő. Mind a négyen kicsattanó energiabombák, de a sensei... nos, ő egy kicsit más kategória. Sok bandában az énekes a legnépszerűbb, mert az van a színpad közepén, az adja át a szöveget, a jelentését a dalnak. Ez szerintem a Girugamesh-nél sincs másként, nem tudom ki bírná ki, hogy egy ilyen rezonőr ott énekelné el mellette a bajait. EGY ILYEN REZONŐR. Satoshi hangja eleve nem kikerülhetetlen, személyisége a szövegekben benne van - de a megjelenése a színpadon, az élőben nyújtott teljesítménye nem hagyhat embert leteperetlenül. Ehm. Amíg Nii egy csomószor hagyott ott minket, Satoshi odajött párszor. Csak egyre emlékszem pontosan, azt antlion pit első versszakánál... ahogy ránk nézett, végigpásztázott a tömegen... ahogy... ... ahogy... mutogatott... eh... ... hot-hot-hot-hot-hot... HOT. Egyszerűen... eh... *Mei elolvadt*

Ryo és ShuU enyhén kiestek a látóteremből, de akkoris fűzök hozzájuk pár sort!

Először is... nem emlékszem pontosan melyik számnál, ShuU odajött hozzánk, miközben total-badass módján játszott. Az a basszusgitár, geeez! Az a fej, geeeez! Az a mosoly - enyhén gonoszdi, ravasz... olyan furcsa volt... ShuU beszél a legtöbbet, ha "comment"-ről van szó, pedig süt róla, hogy talán a legfélénkebb emberek egyike. De akkor, ott, ahogy felnéztem rá, ahogy ordítoztam, ahogy felé nyúltam... ahogy felénk fordította a basszusgitárt... majd visszaugrált a helyére. ... nem kivételezek, ha eddig nem jöttél volna rá, a szívem csücske Nii, Satoshi csak az orra miatt van mellette, de mindenkit egyformán "úúú, de... GOSH, ez az alak"-olok. Egyszerűen nem lehet dönteni, ha megkérdik: "És? Melyik tag volt a legjobb a koncerten?" Hehh, válassz a csoki és csoki között!

Ryo, egyem szívét, végig mosolygott. Okay, hey, mostantól Tejbetök-san lesz. Ha már a Tangaman lemegy a divatból, persze... (ha nem tudod miről van szó, keress rájuk a FB-n. De vigyázz, idióták. Fájni fog, amit találsz.) Sajna ő volt a legmesszebb tőlem - mind fizikailag, mind látótérileg... mindig jött egy Aniki vagy egy sensei, aki elé állt... *csak rájuk keni, nem az ő hibájuk... vagy mégis?* Ugyanakkor a Drain, a CRAZY-FLAG, a demindenmásúgyszintcsakhosszúlennesorolni alatt olyannyira jól adta az alapot... nem kellett oda figyelnem, nem kellett látnom, éreztem, s ez elég volt... ahogy verte a dobokat, úgy vert a szívem... mondhatni, a szívemet verte. A basszus is odatett, de nem igazán hallottam, habár inkább éreztem a lüktetését... ahogy azok négyen mindent, ami lézetik odatettek nekünk, és mi... és mi viszont kitomboltuk a lelkünket is...

A MISSION CODE, amikor felcsendült, amikor meghallottam a műzajt... önkéntelen fordultam hátra old sis-hez. És gyütt mellém. Még hogyne! Az a szám... habár azok a mozdulatok, amik a "Gaisen Kouen CHIBA"-ban fel lettek véve itt elmaradtak - direkt kuksoltam ShuU-ek felé, de elég volt látni, hogy egymással szemben vannak, én már nem is ott jártam többé... ehem, elég volt felfogni újra, hogy itt vannak, és én már nem a földön voltam többé... *m*

Valahol az evolution felé-előtt ki lettünk tolva a szélre - Erika kérdezte aztán, hogy miért nem mentünk vissza... én meg: "Lehetett volna?" O.o -, de no prob, kaptunk levegőt, aminek hála mög is bötegedtem, mire kihevertem volna hogy nincs hangom, meg hogy fáj mindenem...

De, visszatérve a Giru-heaven-be, csak én voltam az a vadbarom, aki a Giru-hagyományok szerint tombolt...? Valahogy így:

Okay, csak az eleje szerint. Nem állt szándékomban Satoshi-sensei mozdulatait utánozva vadul orrbatúrni a mellettem tombolókat...

Möndegy, ami megtörtént, az beza megtörtént; bár megbeszéltük, hogy következőnek, ha VIP-esek leszünk, és gyünnek Magyarhonba, akkor előadjuk nekik a Zecchou BANG !! koreográfiáját. Elvileg, legábbis. Ebből úgyse lesz ebből semmi, de jól hangzik, nah. xD

Ok-hey, back to the day... az evolution-ben, mikor az a sor jött, hogy oretachi no kotoba, Satoshi megerte a levegőt... erre úgy emlékszem, hogy nagyon... ugyanakkor az a pillanat, mikor felfogod, hogy itt van a gitár nélküli rész, és hogy a klippben itt Nii beőrült - nem bírsz mást csinálni, csak nézni, hogy lever valami felfoghatatlanul kusza, táncra nem hasonlító ... valamit. És röhögsz rajta. De olyan jól, hogy mikor visszatér a gitár, még mindig le vagy ragadva, és úgy kell a tömeg mozgásának kirángatnia a kábulatból... xD Párszor le-headbang-eltem az előttem álló, fehérpólós, állásból pörfektül kitűnő alakot... belegondolva - ne hari - de olyan szívesen tököncsaptalak volna egy acélbetétes katapultkarral, hogy a "gravition" minialbum címében hallasz max arról a jó dologról, ami az új lakóhelyedül szolgáló űrben nincs. Köcce. Meh.

... mikor felfogod, hogy lassan vége. Mikor felcsendül az ALONE, és mást nem tehetsz, csak dülöngélsz, ahogy jól esik, és újra-újra-újra felfogod, hogy itt vannak, és majd kicsattansz hálával, mert volt jegyed, és még VIP-et is kaptál - KÖSZÖNÖM, CSAJOK! - és ott voltál, és hallottad azt a számot élőben... és... elmentek. Girugamesh lement a színpadról.

És kezdődött az örlődés. Ha magyar vagy, akkor javában magyar bandák koncertjeire jársz... ott meg visszataps, "VISSZA!" felkiáltással. Node. Girugamesh-ék nem lenni egy nyelvet beszélni velünk. Még az englist se törik, nemhogy a magyart! ... eh. Beordítottam, hogy "ENCORU", és csak aztán jött meg a többiek hangja. Bár inkább hallatszott "encori"-nak... nömbaj, felfogták, visszajöttek. Hozták a kameráikat... xD

Satoshi, először, mint aki ide-oda van, végigvette a közönséget, majd bepózolt önmaga is~ egyem szívét... Ryo csak minket vett, majd visszahelyezte a kameráját a dobszerkó felé. De ahogy mosolyogtak közben... egyszerűen gyönyörűek ezek az emberek... a kisugárzásuk, a létük... nem tudom mit akarok mondani, de érted... xD

És újra, mint ahogy a legelején, úgy, mint a Break Down, az első számnál, mintha most léptek volna először színpadra, és nem már egy órája, odacsaptak. A tipikus "nem vagyok túl mozgékony, de ugrani tudok, és ezért megnézem, hogy nem-e lyukadt ki a nadrágom" -féle Satoshi-s felugrással köszöntötték a BORDER-t. Újabb löket a fiúk kimeríthetetlen energiatárából... de én már akkor nem ott jártam. Ordítottam a sorokat, és testileg odaadtam mindent, de az agyam már ott volt, hogy "plíííííz, azt a számot bitte, onegájsimassssssz".

És megkaptam. Mikor felcsendült a ritmikus "dárárárárám dárárárárárárám dárárám", Mei komolyan elszállt. De úúúgy, hogy hiába fogta old sis a vállam headbang közben, így is valahol a fellegek között jártam az Owari to Mirai-nak hála. Az első Girugamesh-szám, amit valaha hallottam a Vision volt, de szinte azonnal ki is ment a fejemből, hogy van ilyen nevű-zenéjű banda. Aztán valahogy rábukkantam az Owari to Mirai-ra, és én beléjük szerettem. Az a szám volt egy olyan mérföldkő, hogy ... nagy. Egy nap vagy hatvanszor végigpörgettem, és én akkor már tudtam, hogy ha bele halok is, ez a négy őrült, idióta, japán, vadbarom ember lészen a végzetem. És most majd kiugrik a szívem a helyéről, hogy ezt mondom, de ide fogadom, neked, ki most már itten tartasz, és alig várod ez a hülye nyálas rész véget érjen, hogy míg élek, Girusis maradok. És még tovább. Találtam valamit, ami hozzám szól, a szívembe lát, velem sír és nevet, és nem akarom elengedni. Nem fogom elengedni. Soha. SOHA.

...és már csak egyetlen egy szám volt akkor hátra... és az ALONE nem volt elég. Én ott, akkor, már az első soroknál sírtam. Hagytam, hogy a könnyeim végigfollyanak az arcomon... ahogy a Kowareteiku sekai lecsendült, ahogy Satoshi elénekelte az utolsó sort, ahogy Nii játszotta tovább a nyugató, monoton melódiát... és aztán elmentek...

És ott álltam, üresen, fájó szívvel, rekedt hanggal... oszlott a tömeg, és ahogy elindultam az ivós részleg felé, összeestem. Itten köszönöm annak a jószívűnek, aki utánam hozta a hálómat~ nem tudtam felemelni a fejem, nem tudom ki voltál, de nagyon köszönöm! Még beszélgettünk utána; sikerült a Nii-s oldallal térítenem. Nii-izmus, ez lesz az új vallásom. Nemám, én, a Girurend egyik alapítója (a másik old sis) csak és kizarólag Giru-ista vagyok. xD

Benyultam old sis képét, azért most kérek bocsit~ :] Muszáj volt.

Ha behunyom a szemem, előttem állnak. Ha hallgatom a zenéjüket, érzem az embereket körülöttem... ha rájuk gondolok, egy fikarcnyi kis időre is, visszarepülök május 28-ára, és újra meg újra átélem... és nem fogom elfelejteni. Életem legszebb napja volt, életem első Girugamesh-koncertje volt.

♥ KÖSZÖNÖK MINDENT! ♥

A LEVEZETŐ:

A TURNÉBUSZ!

Köszönök mindent, nagyon-nagyon - hálás vagyok, neked is, hogy kibírtad, és végigolvastad. (Ha nem: mit képzelsz magadról, eh? A live reportom nem olvassa fel önönmagát! Bleh. xD)

Megfogadtuk, hogy a következő koncerten ShuU elé állunk. Giru adjon erőt hozzá! :3

[Huupsz, hosszabb lett, mint az angol... de mindent leírtam, ami az eszembe jutott, az első leírásomat csak néha böngésztem át... szóval, ez egy LIVE REPORT 2.0 lett. Hey! xD]

Ha még nem voltál egyetlen koncertjükön sem, nem tudod mit veszítesz! Látogass el egyre, ha megteheted!

o(*w*)b

Maradj jó, boldog - és légy az, ami lenni szeretnél~!

Byye~♪